Az óvodai beszoktatásról

Talán sokan úgy gondolják, hogy már nem igazán aktuális a téma, hiszen a kisgyermekek szeptemberben elkezdték az óvodát, rég túl vannak az óvodai beszoktatáson. Én azt mondom, ők a szerencsések. A beszoktatás időszaka jó esetben néhány hétig tart, de gyakran akár hónapokig is elhúzódhat. A gyermekeknél ilyenkor megfigyelhetőek változások a viselkedésben, fáradékonyabbak, érzékenyebbek, sértődékenyebbek lehetnek. Ez érthető, mert az óvodába lépés nem csak a szülőtől való elválást jelenti, hanem az óvónővel való kapcsolat és bizalom kialakulását, az új napirendhez és szabályokhoz való alkalmazkodást is, és nem utolsó sorban a gyermek közösségben elfoglalt helyének kiépítését is.

Mit tehet a szülő, hogy ez az időszak ne legyen rémálom?

Az óvodába kerülés előtt elsősorban a szülő tud segíteni a gyermekének, hogy viszonylag zökkenőmentes legyen majd a beilleszkedés. Legelőször is érdemes a figyelmünket saját magunkra irányítani – lehetőleg már az óvodakezdés előtt – és megvizsgálni, hogy mi, szülők hogyan állunk az óvodakezdéshez, hogyan gondolunk az óvodára!? Mit érzünk, amikor arra gondolunk, hogy reggelente ott kell hagynunk a gyermekünket? Miért fontos ez az önvizsgálódás? Azért, mert minden gondolatunk és érzésünk – kimondatlanul is – sugárzik rólunk, a viselkedésünkből, a mimikánkból, hanglejtésünkből. A gyerekeknek pedig nagyon jó antennáik vannak, amikkel képesek venni ezeket az érzéseket és gondolatokat. Ezért, ha mi szülők magunk is félünk, szorongunk az óvodától, igazából nem szeretnénk még elszakadni a gyermekünktől, ezeket a félelmeket a gyerekeink átveszik és ők is elkezdenek szorongani.

Néhány tanács, hogy a reggeli elválás könnyebben menjen (mindkettőtöknek) :

A gyermektől való elválásnak rövidnek kell lennie! Az idő húzása tíz öleléssel és tizenkét puszival teljesen feleslegesen komplikálja a helyzetet. Legtöbbször a gyermekünk percekkel azután megnyugszik, hogy becsukódott az ajtó mögöttünk, még akkor is, ha mi, szülők ezt elképzelhetetlennek tartjuk. A legjobb, ha a búcsúzkodásnak közös rituáléja van – egy puszi, egy ölelés, vagy egy vicces „pacsi”, stb. – és a szülő távozik. Semmilyen esetben sem szabad visszafordulni! A hosszú búcsúzkodás elbizonytalanítja a gyermeket, mert az anyuka különös viselkedése megerősíti a gyermek félelmét.
Elköszönéskor mondd el neki, hogy mikor jössz érte! Ezzel egyrészt jelzed, hogy visszajössz érte, tudja, hogy nem örökre szól az elválás, másrészt azt is tudja, hogy mikor számíthat rád. Fontos, hogy tartsd magad ahhoz, amit mondtál, különben csalódást okozol számára! Itt nem is annyira a pontos idő a fontos, hiszen egy ovis még nincs tisztában azzal, hogy mennyi a 16 óra 30 perc. Olyan dologhoz viszonyítsd az érkezésed, amit ő is jól ismer: pl. uzsonna után vagy éppen délutáni játék után stb.

Ha az óvoda megengedi, akkor gyermeked vigyen be magával egy plüssállatot, takarót, babát, (esetleg cumit), valamit, ami ismerős számára, ami segít neki megnyugodni, amivel alvásidőben könnyebben elalszik!
Az óvodai beszoktatás idején általában a gyerekek sokkal bújósabbak A korábbiakhoz képest otthon sokkal jobban vágynak a szülő közelségére, szeretetére. Szánj rá időt, még akkor is, ha éppen millió dolgod van, és légy türelmes!
Légy következetes! Az óvodai beszoktatás idején lehet, hogy a gyermek reggel azzal a kéréssel fordul hozzád, hogy nem szeretne oviba menni. Bármennyire is nagy a kísértés, a legjobb, amit tehetsz, hogy mégis beviszed őt. Az óvodai beszoktatás menete teljesen felborulhat, akár már egy kihagyott nappal és minden addigi eredmény kárba vész.
Minden nap mondjátok el a következő ,,ovis mantrát”: megreggelizünk, játszunk, ebédelünk, alszunk, és aztán itt lesz anya! Célszerű, ezt az öt napirendi pontot minden alkalommal elmondjátok a kiscsoportosnak úton az ovi felé. Ha mindez rögzül a kicsi fejében, és azt látja, hogy napról-napra így is történik, akkor biztonságban érzi majd magát.
Fontos, hogy a gyermek tudja, mit csinál a szülő, amíg ő óvodában van. Jó, ha ezt az óvónő is tudja, hogy a gyermeket megerősítse. „Igen, anyuka dolgozni ment.” stb.
Gyakran előfordul, hogy a kisgyermeknek igazából csak tőlünk, az édesanyjától esik nehezére az elszakadás, ezért ismétlődik meg reggelente a szűnni nem akaró sírás. Ilyenkor célszerű kipróbálni, hogy ha van rá mód, – és amikor csak van rá mód – más vigye a kicsit az oviba. Lehet az apa, nagyobb testvér, nagyszülők, vagy akár egy közeli ismerős, barát. Érdemes kipróbálni, nekem a nagyobbik gyermekemnél ez vált be!

Remélem ezzel a néhány gondolattal sikerült segítenem az utóbbi időben ezzel a problémával hozzám forduló Szülőknek!